hétfő, július 16, 2007

A Kábulat Csendje

Egy lélek bolyong a kavargó nyáréjszaka árnyas utcái és falombjai között, néha rikoltozó füstgombolyagokat kerget széjjel, érdeklődve bámulva hevenyészett diadaluk romjait, majd mellékutcába fordul, göröngyös földön halad, kavicsokkal szórva szerte szét, hogy aztán a Kábulat Mátkái cirógassák, szeressék őt, úgy érzi talán megérkezett, de háta mögött a setét, és benne bújik a Garabonciás, aki fekete ruhában távozott a Tornyok Földjéről, nyelve alatt szivárványszín, kezében ében szerű, göcsörtös fűzfa bot. Idáig követte őt, idáig a Semmin át, nyakában farkasfogból készült talizmán, a boszorkányok, és egyéb gonosz lények ellen. "Láttam tegnap az ördögöt." -mondja ő, "Vörös patája szikrát csiholt, láng szeme lobogott, és lányokat hágott, megrettent asszonyokat hajkurászott.

Csend lett hirtelen.

A Kábulat Mátkái már alszanak, és újból az árnyakba vonul vissza a settenkedő.
A lélek, fejet hajt, keresztet karcol az estébe parázzsal.

Aztán folytatja útját,
fülében ismeretlen varázsdal.

1 Comments:

Anonymous Névtelen said...

szeretemszeretemszeretem :))

6:33 de.  

Megjegyzés küldése

<< Home