péntek, szeptember 07, 2007

Este


És a szobában lágy ambient dereng,
Gyertyafény ömlik a festményen végig,
Majd a falon,
És a kezemen viasz csurog egészen,
Hogy elöntse a hűvöst, a forró lávaszerű anyag,
És hanyatt feküdve az ágyon,
Csak várom már a rianást,
Mi egy másik helyre idéz meg,
Hogy pentagrammád vibráló fényed elé citáljon,
És megkövült lelkű gólemek kísérjenek,
A dalukat különösen dúdoló menhírek közé.