Csak javulhat

Szívom a cigiket, fény ömlik be az ablakon, mintha a bennem terpeszkedő sötétséget próbálná kiönteni valaki, mint valami ürgét. A Kontroll zenéjét hallgatom, olvasgatom az Egyetleneimet, de nem hinném, hogy megint elolvasnám, nincs kedvem a szépirodalomhoz, de ha a Vonzás szabályait kezdeném el az, nagyon lehúzna.
Van ebben a napban valami sorsszerű, de igazából nem tudom miért.
„Az ember mindig eljut egy olyan pontra, ahonnan csak javulhat a helyzet. Vigyázok rád fiam!” – mondja a Béla, aki szerintem az Isten volt a filmben.
Aztán véget ér a lemez. Kintről valami fűrész szól. Nézem ezt a semmilyen kék eget, de nem hiszem hogy valódi ez az egész, érezném ha igazi lenne.