Szar ügy

Nem igazán tudom hova tenni a dolgokat.
Ezeket.
Amik körülöttem vannak, látszólag csupa móka és kacagás, piával, drogokkal, meg villódzó fényekkel teli, de én mondom neked, hogy ez kurvára nem így van. Nem terveztem ezt az egészet, és ha belegondolok nem is akartam, hogy így legyen, de ha már így alakult, szíves örömest hajtom minden éjjel Delírium kisasszony ölébe a fejem, és hagyom had, cirógassa a szemembe lógó hajtincseimet. Tudod, rengetegszer érzem, azt hogy ezt az egész világot csak álmodom, és a vekker csipogására elfelejtem ezt az egészet, és fáradtan indulok el a dolgomra, miközben odakint szakad egyfolytában az eső és minden fekete fehér, mint egy kibaszott film noirban. Nem érzem a talajt a lábam alatt már évek óta, de nem is feltétlenül vágyom rá, azt hiszem az évek elteltével megtaláltam a boldogságot ezekben a fura pillanatokban, amikor is minden mindegy. Nem aggódom a holnap miatt, mert ebben az állapotomban ez lenne a legnagyobb őrültség, amit tehetnék, de azt hiszem titkon, még magamnak sem vallva be vágyom mind arra, amit annyira gyűlölök.
Ezt az egész fogaskerekes dolgot, meg a biztos életet.
Mint a Pusztai Farkas, csak Hermina nélkül.
Elég szar ügy.