A gyűlölet teher

Nincsen igazából semmi sem, csak peregnek a napok homokszemjei ebben az ütött kopott üvegbe zárt órában, és csak bámulok kifelé arcomat neki nyomva, látszik a lehelet, ilyen fura alakzatot rajzolva.

volt amorf koncert amihez nem volt hangulatom, volt mákosguba evés, meg madár lesés, volt sikertelen ruha vásárlási kísérlet, meg még pszihedelikus utánérzés a gyertyáktól zsúfolt kis szobában,

nem volt szex, drogok és rock'n'roll,

meg nem voltak harmatos fűben heverésző hippi lányok, hogy a fekete szembogarú gót lányokról már ne is beszéljek, bár ők már annyira nem zsánerek, de hát akkor is...

Neked meg azt mondom, hogy nagyon buta vagy, és ha már felnőtként pózolsz, kérlek viselkedj is úgy, meg különben is réges régen lerágták a csontot is erről.

kérlek szépen.

Amikor a dobok elnyelik a szívverésemet, és hallom a Grandpierre-t ahogy levedli a koszos halandó gúnyáját, és magára ölti ezt a fényességes lélekmadár tollból készűlt jelmezét, akkor igazán jól érzem magam.

Van bennem valami amit odaadnék neked, de te nem tudod, hogy erre szükséged van, én érted nyújtom a karom, de te észrevétlenül tovább suhansz, és én próbálok jelző fáklyát gyújtani, hogy észre vegyél, de nincs gyufám, és így rohadtúl nehéz...

Most ennyi asszem