péntek, május 20, 2005

Kavalkád

A Lélekdonor rádiója elnyomja a hülye gyerekek zaját, szóval asszem próbálok írni az elmúlt napokról.
Most valami nyugodt világvége várásban vagyok ami kellemes a maga groteszkül nyugtalanító módján.
Mintha egy karosszékben figyellném a torony magas szökőár hullámait.

Mert most minek futnék?
Hiszen úgy is elérnek, esetleg pár percel később.

Vagy valami...

Mostanában kezdett erősödni Delírium kisasszony utáni vágyam, ami azért különös, mert elméletileg már totálisan lejöttem róla, és most nem tudok mit kezdeni ezzel a hirtelen jött nyugtalansággal, mintha a szeleket akarnám meglovagolni egy őrült pillanatomban.

Mostanában nagyon sok utalást látok magam előtt, és akaratlanul is szinte mindenben jeleket keresek, néha őrülten nyargalok az utcákon mint valami letünt vallás utolsónak maradt prófétája.

Annyira elmosódottnak és szétesetnek tűnik körülöttem a valóság, hogy szinte már csak az ábrándjaim tűnnek valódinak.
Folyton csak kavarognak bennem a gondolatok, mint valami örvény, vagy nem is tudom, kétségbe esetten kapaszkodnék valamiféle dologban de sötét van.

annyira értelmetlenek ezek a dolgok amiket írok, mert tényleg az van, hogy ahogy változnak a zenék a rádióban, úgy változnak az érzéseim is amiket most ide vetek.

Valami kelemes parfüm illat van mögöttem, és én mindjárt szerelmes leszek a Semmibe, mert azt hiszem ez hiányzik a legjobban.

2 Comments:

Anonymous kanál said...

ölel

5:01 du.  
Anonymous noir said...

köszi :))

1:34 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home