Szivárvány Piknik

Most normálisan van netem.
Folytatom.
(bizonytalan ideig)

Tegnap a Réten ücsörögve vártam a Polt, közben didgeridoo és konga hangjait hallgattam, kb. kettő körül lehetett és még csak maroknyi fűben heverő hippi volt rajtam kívül. Aztán jött Pol és sört ittunk, közben meg a Nap is kikukucskált a borongós felhők mögül. Jött valami srác, és akkor elmentünk egy fagyishoz sört venni, mert ott sajnos nem volt büfé vagy ilyesmi, szóval vettünk sok-sok sört, és visszamentünk a helyszínre, ahol kezdett épülni a színpad és mintha már sokkal több ember hevert volna a fűben, mint mikor elmentünk.

Aztán ott elvoltunk ücsörögve zenétől kábult pszchiedéliában, és jött a Himmel meg az Askam is, aztán én egyre jobban kezdtem részegedni, és közben meg szólt a Doors Emlékzenekar ami jó volt meg minden.
Ekkor már viszonylag sokan voltak, és akkor megismerkedtem a Szeleburdi Lánnyal, akinek szalmaszálakat tűztem a hajába, és azt mondta rám, hogy zizis vagyok, és belassult, közben meg énekelgette az éliás tóbiást, ami tök aranyos volt.

Közben meg már részeg voltam és nagyon megakartam nézni a Navrang zenekart, mert még sosem láttam őket, de sajnos most sem mert vagy elmaradt vagy lecsúsztunk róla, mert a szervezésben eléggé fejetlenség volt.
Aztán néztünk valami ska zenekart, amit én annyira nem csípek, de azért nem volt rossz, és utána azt vettem észre, hogy sötét van és a Narco Polora táncolok, meg kergetek valami tök ismeretlen lányokat magam sem tudom miért.
A Narco Polo-t vagy két éve nem láttam, és ez a törzsi hangulatú zenéjük átment ilyen népi világ zenébe, de igazából így is nagyon jó volt.

Aztán a nyolcadik sör elfogyasztása után elindultunk, én totál részegen sétáltam a Szeleburdi Lány mellett, aki néha fogta a kezem és dúdolgatott magában.
Fura hangulat volt, úgy tűnt mintha ránk folynának az este narancs fényei.
Aztán elbúcsúztunk, és valahogy a vonat állomásra vergődtem, hogy láthassam elsuhanni a távoli települések fényeit.

Alapvetően jó kezdeményezés volt ez az egész dolog, csak picit fejetlen volt, de én jól éreztem magam, főleg mert valahogy családias hangulat volt a Réten.


Hamvas Béla: Hatodik Ember

Uszpenszkij írja, hogy az egész földön faji, népi, vallási, társadalmi,
műveltségi, területi, korbeli, nembeli különbségektől teljesen
függetlenül, teljesen új, hatodik ember van kialakulóban. Amíg a Föld
minden táján elszórt tagjai- akár amerikai farmon, balkáni kisfaluban,
London külvárosában, mind munkás vagy hivatalnok, vagy rikkancs vagy
sebész egyedül állottak, önmaguk előtt is úgy tűnt, hogy abnormális,
lehetetlen lények, akik környezetükkel és világukkal nemcsak, hogy nem
tudnak megegyezni, hanem azzal egyetlen lényeges pontban sem
érintkeznek. Végül a hatodik ember képviselőiben lassan kifejlődött a
tudat, már nem vagyok egyedül. Az még titok, hogy a hozzám hasonlók
hol vannak, de már tudom, hogy vannak és ha találkozom velük,
felismerem őket. Amíg valamilyen emberből csak egy van, kivétel, ha
kettő különös, ha három, már közösség.

Az első ember nem az anyagból, a sötétből merült fel, mint ahogy a
materialista tudomány állította. Az első ember a világ ősi alapformája
volt. Kozmikus jelenség, őslény, akiben az isteni származás világos
tudata élt. Az ősi ember az örök ember. Nem anyagból van és volt,
hanem a természet-szellem-lélek egysége, s akinek létét tudatosan
választott ideák sugárzó jelképei irányítják. Az ősi ember ismertető jele
a nagy és világos értelem. Vagyis tisztán él benne a logikus
gondolkodás értelme, az érzékek a világ ősharmóniájának felismerése.
Mert az ember nem földi, anyagi lény, hanem kozmikus rang!