Efott

Felszállunk Dórával a Kelenföldön a vonatra, tisztára ilyen kiégett hangulata van, mint valami poszt apokaliptikus film elfeledett díszletei, szürke az ég, fáradt keleti európai arcok a peronon.
Eső cseppek az ablakon, kocsiba rekedt elmúlás szag, leharcolt várótermek a semmi közepén.
Aztán leszállunk, a nyomott tájat felváltja a Velencei tó, meg a fesztiválra igyekvő fiatalok csoportja.
A helyszínre érkezünk, ami egy strand, elhagyatott csúszdák tornyosulnak fölénk, zene szól valahonnan, még a Nap is előbújik kicsit.
Sört iszok, a Dóra boroskólát, padon ülve hallgatjuk a mellettünk lévő koncertet, de nem jön be, és csúnyául beszél az énekes.
A Superbutt lép a színpadra, zajosan neki kezdenek, ülünk a földön, én szalmát tűzök a Dóra hajába, pár pogózó ver port, olyan kellemesen vagyok.

A tömegből kitűnik a Beatles-es Lány, bájosan tekergeti a nyakát, valami puha érzékenység árad belőle, párszor lefényképezem, de a Dóra azt mondja, hogy megöl, ha csajozok.
Tovább iszunk, a Pál Utcai Fiúkra táncolunk, próbálom énekelni a dalokat, de csak keveset ismerek, egy sátorba megyünk, majd hirtelen felindulásból, elkérem a Dóra bakancsát, és abban trappolok picit, de alapvetően tetszik.
Aztán a Gödör sátorban vagyunk, az árnyak táncolnak a fényben, iszunk valamit és kimegyünk a Nagyszínpadhoz.

A Hiperkarma végére érünk oda, fények szakítják szét a sötétet, magam mögött hagytam a józanság határait, a részegség vidám és meggondolatlan manója pattog bennem.
Boroskólával a kézben várjuk a Quimbyt, akik kezdenek, magával ránt az egész, egy narancssárga lufit ütök a magasba, valami srác csúnyán néz rám, de nem foglalkozok vele.
A Kiscsillagra megyünk, de valahogy nem jön át belőle semmi, úgyhogy inkább hátrébb megyünk, és hagyom, hogy körbe vegyen az ismeretlen sötét, aztán egy sátorba, ahol a nihilisztikus Balaton zenéjének aláfestésében csinálunk a Dórával nempublikus dolgokat, Napfivér és Holdnővér egybefonódott zászlaja alatt.

Aztán már hajnal van, én fázom, elmegyünk a táskámért, ahol 500ft-ot kértek az őrzéséért, és neki vágunk az ismeretlennek, azt hiszem eltévedünk, de valami srácokkal megyünk tovább hosszú ideig, majd a vonaton zötyögünk haza felé, ahol kapok tökrejó Sin City-s gyufát,
elbúcsúzom a Dórától, és a Lányba botlok akivel beszélgetünk hazafelé menet, majd valami furán groteszk álmokba süppedek a porszagú valóságot mögöttem hagyva.