A miheztartás vége

Zajtalanul sodródom a miheztartás vége felé.
Törökülésben suhannak felettem a bárányfelhők. Nincsen jelen.
Csak valami görcsösen hivalkodó ragaszkodás.
Fesztivál hangulatot elfújta a szél, helyette az idilli unalomban áztatott kispolgári lét gyűrűzött be a kertváros szellem csarnokai közé.

Az utcákat díjbeszedők járják rozsdásan csikorgó biciklivel, az ablak mögött leskelődő fiú én vagyok, korog a gyomra, és lesétál barna lépcsőkön.

Pizzát csinál.