Jó lenne ha..

Ha lennének hangok a fejemben, most üvöltenének azt hiszem, de nincsen semmi ilyen, csak a tücsökzene hasítja a csendet, meg a halkan csordogáló Learn From This Mistake, és klassz ez most pict, ilyen „a nyár utolsó estéje” érzés, persze nem biztos hogy így van, csak valahogy átkúszott ide a fák ágai között lapuló szomorúság, meghalnak picit nemsoká, de szerintem ezt te is tudod, szemlehunyva vagyok, jó lenne így még, csak túl sok az inger, és magamba kell őket fogadnom, mert…mert baj lesz.

Vagy nem.

Nem számít igazán, csak jó lenne ezt elnyújtani, jól megragadva, és addig húzni ezt az estét, míg recsegve nem szakad szét az ujjaim között, aztán ott hagyni ebben a nyomorúságos állapotban és kezdeni valamit a holnappal, de nem tehetem meg, már semmit sem, elfogyott minden, amivel tágítani lehetne a tereket meg az univerzumot, és hasadékot keresni az időtlenség dimenziói között, Yog-Sothot, vagy valami, régen volt már az is.