Elvagyok

A beömlő eső illatán, és a halkan szóló Nick Cave-en kívül nincsen más, amiről írhatnék, nem égnek az utcai lámpák odakint, teljesen sötét van.

A fák susognak, a csillagok alszanak a távolban valahol.
Madarak sehol.
Sáros virágok az éjszakában.

"Tegyünk egy sétát a város szélére
Menjünk végig az ösvényen
Ahol látszik a homályban a völgyhíd
Mint a végzet madara, ahogy megmozdul és recseg
Ahol titkok hevernek a tűzvonalban
És a zúgó kábelekben
Hé ember, tudod, hogy soha nem jössz vissza
A tér már a múlté, a híd már a múlté
A nehézségek már a múlté, a máglyák már a múlté
Egy magas, jóképű férfi jön a gyülekező viharban
Egy poros fekete kabátban, vörös jobb kézzel

Karjaiba fog venni
Meséld el neki, hogy jó fiú voltál
Újra feléleszti azokat az álmokat
Egész életed sem elég, hogy lerombold
Felemel téged a mélységből
Felhevíti az összeszoruló lelked
Hé barátom, tudod te is, hogy soha nem térsz vissza
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
A nevét suttogják mindenütt az eltűnő országban

De a kabátja alatt ott van elrejtve vörös jobb keze
Nincs pénzed? Ő ad neked
Nincs kocsid? Ő szerez egyet neked
Nincs önérzeted, semminek érzed magad?
Ne aggódj, barátom, itt jön ő
Gettókon és korlátokon át, és tanyákon és
Nyomornegyedeken át
Ahol áll, árnyékot vet
Zöld papírköteg vörös jobb kezében

Viszontlátod rémálmaidban, viszontlátod álmaidban
Előtűnik majd a semmiből, de nem az lesz akinek hiszed
Viszontlátod a fejedben, a TV képernyőn
És barátom figyelmeztetlek, hogy kergesd el!
Ő egy szellem, ő egy isten
Ő egy ember, ő egy hittérítő
Te is csak egy parányi fogaskerék vagy
Katasztrofális tervében
A tervben, melyet az ő vörös jobb keze
Tervezett és rendezett meg"
/Nick Cave: Red Right Hand/

Mégsem érzem mostanság a semmittevés nihiljének fanyar ízét, egyszerűen elvagyok, fura belegondolni, hogy jövő héten benne leszek a Szigetben nyakig, de ez számomra mindig felfoghatatlan, sosem tudtam az ilyen dolgokra készülni, meg az hülyeség lenne azt hiszem...