szerda, március 08, 2006

Solaris szelleme

Gondolom a szivárvány vége fekete fehér, és most a lengyel megy a másféltől, és értelmetlen minden, ami a valóságod pilléreinek nevezel, még nem fújtam el a tortámról a huszonöt gyertyát, de ha igen, akkor talán kívánok valamit, világbéke helyett valami igazán személyeset, ami csak nekem szól majd és nem neked.

Űrhangok a fülemben, zöldes árnyalat majd napok múlva, kavargást beszívó lélegzet, betépett lehelet kapaszkodik a csók potyautasaként.

Buszok tetején pihenő napsütés, bárányfelhőkbe bújt farkasok lakmároznak, szakavatott keselyűk kísértete.

Titán ötvözetű hullámok hátán lovagolom meg a képzeletet, acél gyeplőt szorítva, markolva; lüktetés, meg pulzálás, neorögök a computer mikróbái között.

???

Zakkanásig sodródtam a mélyűrben, hibernáló kapszula nélkül, macska nyávog az alvó vándorok között farkát csóválva, gombolyagot feledve játszik az irányító panelek kesze-kusza fényeivel.

Ráadásul még a Solaris is él!