Tavaszi hétfő

Vasárnap este találkoztam Dórával, és nagyon fáradtnak tűnt szegény, és el is ment egyből fürödni, én addig a Mamájával koktéloztam a konyhában, és közben a húsz évvel ezelőtti párizsi kalandjairól mesélt nekem.
Aztán a Dóri továbbra is fáradt volt, úgyhogy aludtunk egyből már.
Az éjjel nagyon rémeset álmodtam, és többször meg voltam ijedve, de aztán el is illant ez a baljós érzés mikor láttam, hogy beköszöntött a Tavasz, és a hőmérő szerint 15 fok volt odakint. A Dóri tisztára bezsongott, és egy kiadós déli reggeli után kimentünk valami parkba sétálni, meg üldögélni napsütéses padokon, és néztük a babakocsis hordát nyugdíjasokkal kiegészítve, és szomjas voltam és vettem a boltban körte levet, miközben a Smoke on the water szólt a rádióból, és az előtte álló kőműves szerű csávó megfordult, és azt mondta nekem, hogy „ez zene füleimnek”.
Mi bólogattunk és visszamentünk a parkba, ahol azt akarta a Dóri, hogy süsse a nap az arcomat, de fura volt, úgyhogy elvittem inkább hintázni, és suhogott meg minden, majd hazafelé tartva láttunk pszichedelikus skodát, és ettünk valami kaját, amitől később fájt szegény Dóri pocija, és a nap hátralevő részét fetrengéssel töltöttük, és én a villamos ablakából láttam egy görkoris embert aki úgy ment, hogy a hátán állt egy nagy kutya.
(komolyan)