vasárnap, március 19, 2006

Valami

Tudatlan hömpölygésbe olvadt
Szárnyaid tollainak feketesége.
Csurog bőrömön. Fonnyadt
Lüktetés, végtelen sötétsége.
A tegnap múló pirkadatából
Előtör a hajnal fénye,
És babonázva állsz,
Ormok rom tornyából
Tekint rád az elmúlás népe.

Vár rád
Vár rád
Vár rád.

Amíg világ a világ.

Zöld pikkelyek redőiben találod az öröklét morzsáit,
És zubogva szívod magadba, kísértetek imáját, mana eső cseppjei
Arcomon.
Eljő a végtelen világ