Az Erdő

És képzeld el Az Erdőt, hogy amint belépsz, Ő beszélni kezd hozzád!
Valami susogás szerű nyelven suttogja füledbe a titkokat, és elhallgatva rájössz a rejtekek útjának irányára, melyen végighaladva az elveszett várost leled, hol valami tanyázik, és időnkét az éjnek súgja neved, öntudatlan.
Meghajolva a mélyzöld rengeteg akarata előtt, moha tapad ujjadra, selymes-érdes, zörejek keltik életre azt, mi már elveszett.