Messze

Negyven mérföld hosszan, át a végtelen homokon.
Selyembe burkolt arcodon, rubint cseppek. Talán bor, vagy viasz mit tegnap a nap hullajtott, de mikor áthaladtunk a hágón, és tömlőinket eldobáltuk,

Különös dallam szólt, különös dallam szólt.
Jöjj keresztül a förgetegen, jöjj keresztül a gyémántfolyón!

A sikátorok távoliak, és a sivatag végül elemészt, tevék bőgése a homok dűnék között.
Távoli huri ének csábít, de a holtak sosem táncolnak, sosem táncolnak, mert nem engedi a Mindenség,

eltorzult harangok a fejben, és érdes szarupikkelyek a hátadon,
belém hasít a felismerés, hogy valami rejtőzhet amögött ami talán nincsen sehol.
Kígyó tekereg a porban, hipnotikus anagrammákat teremtve maga körül.
Mit jelentenek ezek?

Szomjazom.
Némaságod elfeledem.

A hold fagyott síkságain kráterek.
Értelmetlen lázban égek. Homlokomon csillan valami idegen.
A tóban a szörny bújt el, a fák lombja kábán susog.

De messze van minden veszély, minden veszély…