-1. (a peremén)

Valami távoli lüktetés miközben a gondolataim a fűben materializálódnak. Végig haladni a selyem úton, különös szeráfszerű lények között. Messziek a felhők, de mégis csak elérem őket, vihar készülődik észrevétlen, furcsa állatok vernek a folyóparton tanyát.
„ez még semmi sem volt” mondja nekem valaki a hátam mögött, a bot sincsen itt, sem a köpönyeg, de ma-holnap talán megérkezik. Tébolyult nyugodtság fon közre, és sör fröccsen a kezemre kioltva a cigarettát. sistereg.
Katartikus feketeség, lángoszlopok szakítják szét. Időhurkokban vergődőm, a Szövő meg mosolytalanul kacag felém Odafönt.
Kékes derengésben elered az eső. Idegenek kiáltanak egymáshoz. Reggel szürke és sár minden. Törzsi dobok dübögnek. Fehér talizmán a fájdalom ellen. Húgyszagú fülkének támaszkodom.

A sárkány még nem ért ide.
Lustán tekergőzik a külső űr peremén…