Mifélesége

Meg ha vissza is göngyöljük magába az éjszakát, se találunk alatta semmit, csak puha koszt, és megtelt rubrikákat, teli tintával, meg hogy a zuhanás sem felejti el az áramlatot, és lüktetést sem hordoz sem megváltó igazságot, csak a neonfények suhanó fáradtsága tapad az ujjhoz, meg a távoli meztelenség, ahogyan eszelős baszássá változik hirtelen, meg hogy elzuhansz a tömegben, és segítenek ott a legalján, meg hogy testvéreid alkoholista-drogos-csenevész koszos kutyák, és csak vonyítasz a 103-ason ott legbelül, és lehugyozod múltad kupola városát odafent, dülöngélve és vidáman, miközben gyerekkorod kacatjai között keresed önmagad..