Lehúz

A bor íze a számban, aztán valami kellemes bizsergés a testemben, ami átkúszik a fejbe, és picit lehúz.
Kellemes.
Delíriumot holnapra tartogatom.

A hét unalmasan telt, leszámítva a Zp-s beli Amorf Ördögöket, bár ez sem a legjobb koncert élményeim közé tartozott.

A nyár is így telt, leszámítva a Szigetet és néhány koncertet meg baráti találkozást.
Hiányzott a tavalyi pörgés.

Fesztiválról-fesztiválra.
Koncertről-koncertre.

Részegen-betépve.

Most meg a szerelemtől marcangolva telt inkább, amit így utólag elvesztegetett időnek tartok egy kicsit, de szerintem mindenki annak tartja ezt az érzést, ha már elmúlt.
Csak valahogy visszanézve, fura hogy ennyire, és belé.

De mindegy.
Hagyjuk ezt inkább. Nem akarom, hogy most úgy hangozzon, hogy ha már nem kaptam meg, akkor becsmérelem, mert nem így van.
Egyszerűen föleszméltem.
Nem belé voltam szerelmes, hanem magába az érzésbe, és ő ott volt kéznél, akire könnyedén ráhúzhattam a jelmezt, és jól tudtam mellette játszani a sárban fetrengő, saját magát marcangoló hős szerelmest.

Ha engedett volna a csábításnak, akkor jó lett volna vele.
Nagyon.
De ez már nem fog kiderülni.
Más-más utakra tévedtünk, és félő hogy csak egy „sziára” fogja futni mindkettőnktől, ha találkozunk.

Hozzáfűzés:08/30. ez picit hülyeség, hogy nem belé voltam szerelmes. Igenis belé voltam, csak könnyebb azt hinni hogy nemis.