szerda, szeptember 01, 2004

Elmúlhatatlan

Kezdtem aggódni már, hogy elmúlt ez a magam alatt levés (szerintem ezt nem így kéne írni), de aztán kopogott az ablakon.
Hát ja, egy félrészeg apa és egy vele üvöltöző anya sokat lendít az ügy érdekében.

Mindegy, most nincsen hangulatom ezzel foglalkozni.

Mostanában eléggé szarok a dolgaimra, mert eddig se csináltam sokat, hogy jobb legyen, de viszont őrlődtem, meg gondolkodtam rajtuk sokat, most meg a „leszarom, majd csak lesz valahogy” a jellemző rám.
És az a fura, hogy az utolsó pillanatban van valahogy, még az olyan apróságoknál is mint a cigi, mert valahonnan lesz pénzem rá mindig.

Picit tartok attól mondjuk, hogy elhagy a szerencsém.
De remélem még tart egy kis darabig.