Nincs mese

Kitörni.
Ez jár az eszembe, de még erőt gyűjtök, hozzá, várok, várakozok, aztán mint egy sprinter kilövök a cél felé.
Kitörni ebből.
A szürke falak közelebb és közelebb jönnek, a plafon lassan felém ereszkedik. Fuldoklok itt. De még bírom szusszal. Minimálra állítom magam, kis lánggal égek, nehogy kifogyjak a tartalékokból.
Mennek komótosan a felhők, fúj vadul a szél, tépi-borzolja az összegubancolódott hajam. Figyelem az asztalra készített aprópénzkupacot. Cigire kapartam össze.
Szó szerint.

Megremeg a kezem.
Madár raj röpül a fejem fölött.
A falak közelebb húzódnak.
Az emberek távolodnak.

Nincs mese.
Szürke lett az ég.
Hullanak már a levelek is.