kedd, december 28, 2004

KATT

Ismerős fémes hang verődik vissza a fehértapétával borított falakról, valamilyen furcsa nosztalgia okán fogva, tűzkövet raktam a Zippo öngyújtómba, és hallom az ismerős hangot, ahogy az ujjammal felpöckölöm az öngyújtó fémsapkáját.
Láng lobban, s mint valami Múltszázadról itt maradt fáklyát tartom magam elé, hogy szétoszlassam magam körül a torok kaparó sötétséget, benzin illat kúszik az orromba, félmosoly villan, ahogy szippantok a Pall Mallből, és bámulom az ablakból az eső áztatta cserepeket.

Eltelt két hét kb. lett volna miről írnom, de nem volt itthon a gép, majd utána nem volt net, és naplót meg nem volt kedvem írni, gondolom nem véletlenül lett ez, hogy ne rögzítsem az elmúlt két hét gondolatait.

Egyébként, így visszagondolva csak annyi lett volna, hogy voltam Eleven Holdon, és Ákos koncerten (apukám szerzett két jegyet). Nincs értelme kifejteni a történteket, hiszen nem történt semmi rendkívüli, volt mondjuk egy hétig ilyen letargiaszerű valamim, de asszem túl vagyok rajta.

Ja, Ákosról annyit hogy a Sport Arénában volt, ami kurva jó hely lenne ha:
-lehetne dohányozni (ezen még mindig fenn vagyok akadva)
-a büfében vizezet sörön kívül mást is lehetett volna venni
-És az is klassz lett volna, ha nem áll kb. 5méterenkét biztonsági erő
Szóval a hellyel az a baj, hogy kurva komolyan veszi magát, és igazából nem tudom miért.

Mindegy.

Volt olyan hogy Karácsony, kaptam digitális fényképezőt, ami tökre jó.
Legutolsó emlékem a külvilágról az asszem szerda-csütörtök környékén lehetett, (amikor utoljára mozdultam ki a házból) egy hihetetlenül helyes lány szőke haja és piros pulcsija, bár asszem nagyon fiatal, de ez most nem lényeg, egy újságosnál helyettesíttette a szüleit (gondolom) és valahogy örülök is neki, hogy őt láttam utoljára. Cigit vettem tőle, és először meglpetten figyelt (őzikeszemek) és végül értelmet nyert számomra a "mézédes mosoly" kifelyezés is.
Az a fajta lánynak tűnik, akivel tavasz-nyár környékén heverészel egy réten és virágokat tűzöl a hajába, ő meg nevet, és ránézel és boldog vagy.
*szerelmes sóhaj*
Egyébként ez is ilyen tipikus faszság (noir-faszság) hogy minden szépen csillogó szemű kiscsajt túlmisztifikálok, és nem emberi, hanem valami földöntúli lényként gondolok rá, ami hülyeség mert valsz. ezek a lányok is ugyan olyanok mint a többiek, akikkel valaha is valamilyen szinten dolgom volt, de persze jó abban reménykedni, hogy nem is, és jó hinni abban, hogy vannak még igazán különleges lányok valahol a világban.

Nem lényeg.

Forgatom a Zippot a kezemben, és igazán jó érzés fog el, magam sem tudom miért. Szeretem ezt a tárgyat, és magam sem értem, hogy miért nem használom gyakrabban.
Leheletnyit megremeg a láng, a falakon életre kelnek az árnyékok, aztán egy mozdulat és egy ismerős fémes kattanás kíséretében vissza köszönt a sötétség.

KATT