Kicsi a Világ

Hátamat a falnak döntve, várom a lányokat, a Deák téri aluljáróban.
Aztán jönnek széles mosoly kíséretében, és Dzsofival a Kicsi a Világ felé tartunk, Luca meg reménykedve a gödörbe veszett sálja felé.
Fekete Bársony nevű teát kérek, és ücsörgünk a nádfotelekben, jön Luca sál nélkül, aztán beleveszek fáradt humorérzékükbe.
Van ilyen kellemes melegségféle hangulat, meg gipszkarton nélküli plafon, hullámzó fal, meg gyerek rajzok.
Luca távozik, Dzsofi meg beszél velem „mint férfi a férfival”.
Befut Panni virágokkal, és ad nekem egyet, amitől zavarba jövök, de túlteszem magam rajta,

Téli álmot iszunk a nevetések között.

Aztán távozunk mi is, magunk mögött hagyva a méz cseppeket az asztalon.
Haza felé meg töprengek, hogy mennyire más ember lennék, ha ilyen közegben jártam volna közép suliba.
Elképzelek egy 23éves fiút, picit több önbizalommal, és kevesebb szorongással, közben az út mellett fényfát fotóz egy lány…