vasárnap, június 19, 2005

Hejj!

valami szüretlen zabolátlanság, valami magával ragadó ősi ösztön hallatszik, tétovázó pillanatal játszanak a napsugarak, magányos csodaszarvas a szupersztráda melletti kiveszőfélben lévő réten.
A vadászok puskával járnak a kertek alatt, egyszarvú csont a nyakukban, megremeg a félhomály, bizonytalanul pompázik idő s tér.
A holnap majd hozza a harmatot, vagy a puha megváltást, nem én írányítom a lángokat, de mától minden fene vissza szál rád ha úgy akarom.