Ablaktalan ház

A bábszínházban gyõz a gonosz törpe
s a jó vitéz örökre elbukik.
Ne nézz sose a torzító tükörbe,
igaz világunk benne búcsúzik.
Már nincs varázs, jó elvarázsolt kastély,
nem gyöngyözik fel benne fényes estély.

Nem forognak útvesztõiben lányok,
keressük õket, árva férfiak,
elporladnak a sziszegõ talányok...
Ó, jöjjenek, egyetlen este csak,
csettintsenek parázs-nyelvükkel újra
a csillagos ég bokraiba bújva.

Így megyek s ime hallom én: "bekaplak".
Ó, merrõl jött a hang, tudom, tudom,
az ablaktalan házon nyílt egy ablak
és tátogat rám, mint a fájdalom.
Már szédülök feléje, álmot árul,
belébukom és örökre bezárul.
/Vészi Endre: Ablaktalan ház; részlet/