Zavaros

Néha egy kaszával kéne rendet raknom a gondolataim között, suhintani párat, és a meggyőződés magabiztosságával irtani a sorok között, csak úgy a féktelen káosz kedve szerint.
Aztán fogni egy színes tarisznyát, és magokat szórni a földre, hogy majd jobbak nőjenek belőle.

Az érzékek réges-régen megzavarodtak, csupán illúzió a villanykörte a plafonban. A fény úgy lóg rajta, mint valami pókháló.

A kertem végében legelészik egy csodaszarvas, égig érő világfából teszek el gyújtóst télire, egyszarvúak vannak a karámban, főnix madarak kapirgálnak az udvaron.

Miért várod a csodát, mikor ott van a szemed előtt?