Tegnap-Ma

A könnycsepp az arcomon csak a cigaretta füst miatt van, mostanában egészen klasszul vagyok. Bár a gép elszállt egy időre, és talán a nyár emlékei is, meg az a két-három éven át gyűjtögetett, netről halászott zenei is, de pótolható (ami a zenét illeti, és lehet hogy még van remény ami a képeket illeti)
Tegnap a sötétben másztuk meg a Gellért hegyet Dórával, és rájöttem, hogy irgalmatlan szar kondiban vagyok (bár ez sosem volt erős oldalam) kb. a tüdőmet köpködtem már félúton, aztán szemergő esőben néztük a várost, a fények, ahogy suhantak odalent, a pici hangya szerű emberek, meg minden ilyesmi, ami egy magasabb helyen történni szokott.

Később nálunk maradék bor elfogyasztása után, szeretkezés gyertyafényben, colorstar szólt, és magába szívott, mint mostanában sok minden, még így Delírium kisasszony leheletnyi csókja nélkül is.
A nappal meg valami furán éles nem evilági dolognak tűnik az ilyen éjszakák után, és valamiféle furcsa kábultban telnek az estéig az órák.
Dzsófival a Kálvinon, szürke volt már minden mikor találkoztunk, kaptam Cellux Szimfóniát, aztán Cd Fű, finom tea, emberzsongás, meg sok-sok nevetés hebehurgyán válogatott szavak miatt.
Aztán séta erre-arra, játszótéren, és a Deáktéri parkban ülve ücsörgés, aztán „fájdalmas” szappanoperába illő búcsút vettünk egymástól, ahogy illik :)