Megint nem

Nem tudom elmélyíteni a délutánt, semmi hasznos dologgal, csak a New Orleans-i zene hömpölyög piszkos zöld színével körül fon, odakint napsütés, útra kel távoli zsongások morajából szél hátán utazik és nincs ma mélység, meg magasság sehogy sem, és jó lenne az a cseppnyi lehelet, de régen volt az is már, bár csak érte kéne nyúlnom egy picivel hosszabb ideig, és a fények tűzben égnének az orrom előtt, a szőnyegek mintái pedig kígyóként születnének újjá az agyamban.

Megint.