Távoli Biológiád

A végső igazság távolodik valahol az alagút vége felé, de visszaint, hogy rendben minden, és aztán lobogó kabátban távozik, és amögött csak a szürke peron van, szeméttel szórt betonon trónol az uralkodója az elrozsdált vagonoknak, és ólomkoronája csillan elnyelve a fényt, az alagútnak vége, és már semmi sincsen a sötétből, üresség, mondja nekem, és semmi más.

Mindahányan vonulunk majd elfele valami hangnak szavába vágva, hogy akkor ott, és majd azután, mikor is az ég lilás fényben szakadozva nyeli el a lét állapotának istentől távol eső biológiáját.