Szavaid hamisan csilingelnek, miként a pénzeszsák, mi a szíved helyén függ! Háhh! Látom a döbbenet vérbe fagyasztott! IGEN! Nem vesztem oda a Kristályháborúban!!! A tüzet nem győzheted le tűzzel! Megközelíthetetlen barlangom mélyén ocsúdok szörnyű sérüléseimből, és ha eljön az idő, újra tetemre hívlak! Ágyadból remegve álomtalan számold Roston sült birkaként az ajándék perceket míg az Utolsó Álomba nem taszítalak ahogy a Prófécia jövendölte!
Letekintek az alattam füstölgő világra, mit te leromboltál, s sárkányaid tüzével emésztettél el. Látom népem bánatát, és hanyatló nélkülözésüket. Vacogó éhségüket, kérges kezed által kifacsart lelküket, kisgyermekek zokogása késként vág belém, birodalmamnak nincs szükség újabb háborúra, nincs szüksége rád! Torz és kegyetlen elméd már régen az enyészeté, s minden erőmmel megakadályozom, hogy lélegezz, hogy élj. A veszély mit vírusként magadban hordasz saját magad létezése csupán. Nincs szüksége népemnek ilyen örültekre ki bábel szellemében építi várát, babilon tündöklő ragyogása helyett és aki malter helyett vérrel keni meg tégláit. Gyűlölöm a háborúskodást, de látom nincs más választás. Rád idézem a kaszást, és hűséges lovagjaimat, kik óriási hangyákon vágtáznak feléd. Számolj el magaddal és a romlottság isteneivel.
Legyél átkozott! És vegyél búcsút e világtól. Örökre...
Szavaid kivis Jégkása, de a Méregfogad a Szívó Szál. Megdermedt alatt Valóid szívét már csak a sárkányok Tüze tudja újra Ön magára ébreszteni. Nálam a Kulcs de nem hagyod hogy megépítsd a Kaput, égre törő terveid Tornyát, a Lépcsőt hogy istenné válj. Tekints a Szembe és Láss!Oázisok sötét vize. A Tűz Gyermekeinek kérlelhetetlensége. A Szabadság Gyermekeinek sötét dühe.
A sivatag égette ki a csontjainkat, Folyékony Láng a levegő amit Nap mint Nap beszívunk. Mérgező Félhold mosolyod Pókhálós Távoli északi arcodra Fagy, Űr Kérlelhetetlen Hidege, mielőtt visszaadunk az Igazságnak. Vagy büszkén lobog tovább, a maradék meleg, mint égett lobogó, ha elhagyja a Világunk Lelkünk és a Forróság.
kelt a müezzinek Dalában, a Kelet Őrzője a Spirális Vérvonal 17-ik Sárkány Mestere által
7 Comments:
(neil még mindig nem válaszolt)
Nem menekülsz, Pixi Sámán!
ideje hogy megtanuld a nevem te pondró, vészjósló hatalmam a porba igáz!!!
Pixi Sámán! Kristálytrón ura!
Szavaid hamisan csilingelnek, miként a pénzeszsák, mi a szíved helyén függ!
Háhh! Látom a döbbenet vérbe fagyasztott! IGEN! Nem vesztem oda a Kristályháborúban!!! A tüzet nem győzheted le tűzzel!
Megközelíthetetlen barlangom mélyén ocsúdok szörnyű sérüléseimből, és ha eljön az idő, újra tetemre hívlak!
Ágyadból remegve álomtalan számold Roston sült birkaként az ajándék perceket míg az Utolsó Álomba nem taszítalak ahogy a Prófécia jövendölte!
Sárkány -köhh- Mester
Letekintek az alattam füstölgő világra, mit te leromboltál, s sárkányaid tüzével emésztettél el.
Látom népem bánatát, és hanyatló nélkülözésüket. Vacogó éhségüket, kérges kezed által kifacsart lelküket, kisgyermekek zokogása késként vág belém, birodalmamnak nincs szükség újabb háborúra, nincs szüksége rád!
Torz és kegyetlen elméd már régen az enyészeté, s minden erőmmel megakadályozom, hogy lélegezz, hogy élj.
A veszély mit vírusként magadban hordasz saját magad létezése csupán. Nincs szüksége népemnek ilyen örültekre ki bábel szellemében építi várát, babilon tündöklő ragyogása helyett és aki malter helyett vérrel keni meg tégláit.
Gyűlölöm a háborúskodást, de látom nincs más választás. Rád idézem a kaszást, és hűséges lovagjaimat, kik óriási hangyákon vágtáznak feléd. Számolj el magaddal és a romlottság isteneivel.
Legyél átkozott!
És vegyél búcsút e világtól.
Örökre...
Pixi Sámán!
Rothadt Mocsarak analóg Lakója!
Szavaid kivis Jégkása, de a Méregfogad a Szívó Szál. Megdermedt alatt Valóid szívét már csak a sárkányok Tüze tudja újra Ön magára ébreszteni. Nálam a Kulcs de nem hagyod hogy megépítsd a Kaput, égre törő terveid Tornyát, a Lépcsőt hogy istenné válj. Tekints a Szembe és Láss!Oázisok sötét vize. A Tűz Gyermekeinek kérlelhetetlensége. A Szabadság Gyermekeinek sötét dühe.
A sivatag égette ki a csontjainkat, Folyékony Láng a levegő amit Nap mint Nap beszívunk. Mérgező Félhold mosolyod Pókhálós Távoli északi arcodra Fagy, Űr Kérlelhetetlen Hidege, mielőtt visszaadunk az Igazságnak. Vagy büszkén lobog tovább, a maradék meleg, mint égett lobogó, ha elhagyja a Világunk Lelkünk és a Forróság.
kelt a müezzinek Dalában,
a Kelet Őrzője
a Spirális Vérvonal 17-ik
Sárkány Mestere
által
Pixi Sámán!
Elírtam bocs. A levelem 35-ik szava 'hagyom', nem 'hagyod'.
kelt a müezzinek Dalában,
a Kelet Őrzője
a Spirális Vérvonal 17-ik
Sárkány Mestere
által
Megjegyzés küldése
<< Home