Nyugi

Derengő utakon haladva végig, miközben a setétség már tobzódva halad felénk, és a cél helyén csak fekete ablakok bámulnak vakon, majd belebonyolódva az itteni lét mihasznaságába inkább hátat fordítunk, hogy majd a boroskóla enyhítse azt mit már semmi más sem tud ápolni, féltő szelídségben ölel át a hidegség mely körüllengve becéz, aztán emlékek jönnek mit ilyen tájt éltem át pár éve és egy szó is dereng az emlékek lomtárjából hogy:

„Nyugi”