Hogy boldogok legyünk

Ha azt mondom, hogy a tegnap estém eszméletlenül jó volt, akkor nem is hazudok.

Kis késéssel találkoztam Zsinával a Nyugatinál, és mentünk az Íjászba. Beszélgettünk, meg ittunk sört, amit kb. a Szigeten ittam normális mennyiségben.
Kellemes volt, és az arcok se húztak le, akik körülöttünk voltak.
Jó volt látni megint.

Aztán felszállt a villamosra, én meg találkoztam F.-el, és a Cd Fű felé mentünk, ahol Delírium kisasszony csatlakozott hozzánk, melegséget hozva a hűvös estébe. Nagyon kellemes volt bent, a süppedős zöld székbe üldögélve gyümölcs teát kortyolgatva, hallgatni a zsongást. Volt ott fura felszolgáló fiú, és fura felszolgáló lány.

Eljöttünk onnan, vettünk csokit. Végig mentünk a Ráday utcán, ahol mindenki mobil telefonált. Aztán eljutottunk az A38 hajóhoz.
Ittunk kólát, és néztük az arcokat, meg bólogattunk szerényen a zenére, aztán kisebb várakozás után kezdett a Másfél, ami magában is egy külön élmény volt, és az utolsó szám a Varjú volt, és a kijáratnál kaptam Varjú-s matricát.
Vége lett a Másfélnak, és belezuhantam egy pici, csillogó szemű Bahiás lányba, akivel többször mélyen és kitartóan néztük egymást, de aztán elkeveredett valahova máshova.

Körülöttünk ilyen hippi társaság füvezett, és jó volt őket nézni, aztán feljöttek a zenészek, és akkor újból megidéztük Delíriumot. Megveregette valaki a vállam és egy mosolygós huszonéves lány kérdezte, hogy kaphat-e pár slukkot. Adtam neki, és picit remegett a kezem, ő meg megérintette a vállam, és azt mondta tök aranyosan, hogy „Nyugi”, én meg attól fogva végig mosolyogtam.
Felmászott egy indiai nő az asztalra és szitározott és úgy nézett ki, mint Sheeva.

Elkezdődött a Transglobal Underground koncert, és fantasztikus volt, elejétől a végéig. Igazából nem is lehet leírni mennyire nagyon jó volt.
Volt egy ütős srác, aki esztelenül verte a dobját, és kb. végig ugrált, meg eszelős tekintettel nézett. Az énekes lány meg hastáncolt, és nagyon aranyos volt.
Mindenki mosolygott, és teljesen átadta magát a zenének, és tényleg csak az volt ott, akit érdekelt és nem volt semmi negatív arc vagy valami.
Eddig az év koncertje simán.

Vége lett aztán, volt kb. két óra, mi meg F.-el elkezdtünk csövezni.
Elindultunk a hajóról, és a Zp.-vel szemben krétával az volt írva a járdára hogy, "Azért vannak a tündérek hogy boldogok legyünk", és ez is annyira jellemző, hogy mindig történik valami ilyesmi velünk ha együtt vagyunk Delíriummal.
Aztán vettünk kajákat a Móriczon, és elmentünk a feneketlen tóig, ott üldögéltünk, meg néztük a város fényeit, de nagyon hideg volt úgyhogy buszoztunk az Eteléig, aztán ott vettünk ropit és haza jöttünk vonattal. A vonaton füstölő illatt volt, és kellemse volt csak úgy zötyögni a meleg vagonban.

Azt hiszem ehhez a csövezés dologhoz már öreg vagyok ilyen időben, és nem nagyon csinálok belőle rendszert, mint mondjuk egy-két évvel ezelőtt.

Ettől függetlenül nagyon jó volt az egész, rég voltam ilyen jó koncerten már nagyon, és hiányzott is.