hétfő, szeptember 01, 2008

Spelljammer

Hallgatni idefent a csendet.
Miközben minden oly végtelen.
Előttem bolygók, és vibráló univerzumok.
Pulzálva ránt magába egy fekete lyuk.
Vitorla szakad, árboc recseg.
Szertefoszlik a minden.

Csillagpor lebeg lassan, a sötétben…

9 Comments:

Anonymous Névtelen said...

szija. tomi vagyok, űr kávboj. csillag ködös hajnalokon és kvazár dínókon verekedtem át magam, békével jöttem de csatákon át, dimenzió örvények hajótörötteként, hogy megjelenjek a hívásodra. üstökösök hamu tálja lett a hajóm, sokszor csak a hit volt a mesterséges gravitáció a fedélzeten, a hosszú út alatt beleszerettem és elvesztettem a fedélzeti kompjútert, és végül csak az ég maradt nekem, és a lézer colt-om: de megjelentem hívásodra. mondd, kék bolygó szülötte: miért idéztél?

3:31 de.  
Anonymous Névtelen said...

a vörös törpékre mondom, földi sámán, nem azért koptattam a hajómat aszteroida trollok fogán, és a lelkemet távoli meteoritokon üldögélő szirének radio aktív hangján, hogy a cél előtt valljak kudarcot. akkor ma borozunk vagy mi van?

űrelf

8:36 de.  
Anonymous Névtelen said...

:))

11:17 de.  
Anonymous Névtelen said...

:)

2:24 du.  
Anonymous Névtelen said...

...a tegnap esti hazaérkezést követő közepesen intenzív részegség-jelekből arra gondolok, milyen jó is volt hagyni azt a bort és megelégedni a (de mennyire) arany középúttal. Irish Mist színű arany. középúttal.
ütősebb, mint a kobold gondolná:)

7:15 de.  
Anonymous Névtelen said...

jaja, frankón
:)

5:46 du.  
Anonymous Névtelen said...

ja és a félelfem meteoriteső-rezistens.

5:47 du.  
Anonymous Névtelen said...

*sóhaj*

5:48 du.  
Anonymous Névtelen said...

kurva unalmas ez a péntek nem?:D

5:48 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home