2-5. (lüktetőben)

Odakint valami csillan, olyan harmatszerű, ahogy megtörik rajta a fény, és a különös varázs már lüktetőben, tüzek fénye lobban, és a hajnal széthasítja az eget, vagy mikor a nimfák táncát lesed odakint a réten, és az égen meglátod a nappali fényben a csillagokat. Parazsak pattogása, parttalan pavilonok mögül, odalent a fény hömpölyög, és dervisek rikoltanak éppen, miközben ömlik a szó, és a hang, és fodrozódnak távoli hullámok ködmönként óvó füstjei. Ha lehunyom a szemem valami fellobban az agyban, és érzem ahogy a Szellem kiemelkedik, mivé lesz a lélek, ha elveszik?

Körmönfontságod igazoltságán pihen meg hajadban az alabástrom színű reggel.
De odafent mindannyian bizakodunk.
A lejtőn túl, bámuljuk az orgiát, és tejet köpnek ránk az ördögök, csalfa tudatlanságod elemészt, és én követem hazáig lépteid…