Dagon

Mintha a tűz lángja is megdermedt volna odakint a katlan szürke sötétjének árnyai között, miközben a vadak már arrafelé kóborolnak, és selymesen tovább nyűgözött minket a valóság, és harmatot leheltél be a mélabús hajnalon.
Csillagok ereszkednek alá az égből, dicsőséget hozva el a vízbefúlt királynak, és utódokat nemz a hínárnépség az elfeledett falu leányainak, s majd azok a fattyak gargalizálva gugolnak a jéghideg partokon, metsző szél karistolja majd elhagyatott zátonyait,
mennyből született dörgést, feketét vajúdó felhők gyomrában balsorsot öklendező esőt hozva el magával.