Valami Derengés

Valami homályba vesző vad derengés, borcseppek bíborszíne ajkadon.
Emlékszel a vihar tajtékjaira, mi fellibbentette a fátylat a Városról, s megpillanthattad mi valójában mögötte van?
Varjúszárnyam megrebben a toronyszoba árnyain túl, s kárpitot von az ablak elé a zabolátlanul gomolygó köd.
(miközben füstkígyót szabadítok a félhomályra)
Egyedül bolyongva a hatalmas arkhónok lábai előtt. Kezében lidércfény, és az árnyéka félénken megremeg. A katedrálisok ösvénye még messze van, de a zafírajtó mögött talán az igazság lapul..

Ma éjjel még novembert írunk kedvesem, s könyvhalmok magasodnak őrbástyaként szerteszét.
Próbálnak óvni a valóságtól..

(de hé! ezek csak egymásra helyezett papírlapok)