Metropolisz

Hidegek a falak mikor hozzájuk érek.
Árnyak keringenek át az odaátról.
Olykor elveszettül bolyongok az épületek között,
Nem merek az arcokba nézni.
Lehunyom a szemem, de a fény oda is követ.
Statikus zörej hallatszik mindenhonnan,
Különös jelképek a házak oldalain:
„Metropolisz magába fogad” – hirdetik.
Cigaretta parázs az ujjaim között,
Füst ad újabb szürkét az égnek.
Tehetetlenül sodródom a tömeggel,
Néha egy templom belsejébe térek.
Maszkokat hordanak, az arcukat takarva el.
Az ég már üres és halott.
Gondolkodóba esem a válaszon.
Puha tollak hullnak alá,
Fekete pelyhek a betonon.
Távoli tornyok sziluettje rémlik fel,
Sosem volt városok lidércnyomásai…