szombat, február 13, 2010

Didergő Titkai

Egybefolyik a sötétség az idővel, ami végül lassú monotonitásba burkolózik, és vacogva tér vissza önmagához, mintha valami iszapból keveredne ki a folyó mélyén, érzi maga köré fonódni a hínárokat, ami elfeledett, éhes istenségként ragadja meg, hogy erőt nyerjen belőle a feltámadáshoz.

Üres minden mikor szétnéz és valami élet után kutat.
Az utcákon senkik és semmik. A világ mozdulatlansága nehezedik rá.
Megbámulja a berepedt kirakatokat, meg nézi ahogy a szemetet hordja magával a szél.
Valahova messzire, ahol ő még sosem járt.

kristályossá fagyott feketeség
köddé fakuló falainak
didergő alabástroma megremeg.
sejtelmet öklendező sikátorok
macskaköves keserűségének titkai.

Mostantól csakis az övé.
Mintha teljesültek volna az álmai…

2 Comments:

Blogger Kucs Nahín Ráni said...

..vagyok az ismeretlen akit
mindenki azt hiszi ismer..

épp ezért jöttem..

9:22 du.  
Anonymous noir said...

és mégsem ismerlek

10:25 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home