Didergő Titkai
Egybefolyik a sötétség az idővel, ami végül lassú monotonitásba burkolózik, és vacogva tér vissza önmagához, mintha valami iszapból keveredne ki a folyó mélyén, érzi maga köré fonódni a hínárokat, ami elfeledett, éhes istenségként ragadja meg, hogy erőt nyerjen belőle a feltámadáshoz.
Üres minden mikor szétnéz és valami élet után kutat.
Az utcákon senkik és semmik. A világ mozdulatlansága nehezedik rá.
Megbámulja a berepedt kirakatokat, meg nézi ahogy a szemetet hordja magával a szél.
Valahova messzire, ahol ő még sosem járt.
kristályossá fagyott feketeség
köddé fakuló falainak
didergő alabástroma megremeg.
sejtelmet öklendező sikátorok
macskaköves keserűségének titkai.
Mostantól csakis az övé.
Mintha teljesültek volna az álmai…
Üres minden mikor szétnéz és valami élet után kutat.
Az utcákon senkik és semmik. A világ mozdulatlansága nehezedik rá.
Megbámulja a berepedt kirakatokat, meg nézi ahogy a szemetet hordja magával a szél.
Valahova messzire, ahol ő még sosem járt.
kristályossá fagyott feketeség
köddé fakuló falainak
didergő alabástroma megremeg.
sejtelmet öklendező sikátorok
macskaköves keserűségének titkai.
Mostantól csakis az övé.
Mintha teljesültek volna az álmai…
2 Comments:
..vagyok az ismeretlen akit
mindenki azt hiszi ismer..
épp ezért jöttem..
és mégsem ismerlek
Megjegyzés küldése
<< Home