vasárnap, február 21, 2010

Mélység Húzódik

A gondolataikkal sodródott tovább.
Az álomködök tajtékjain túl.
Gomolygó áramlatok és karmazsin színű látomás.
Kezdetekben az ige aláhullott a világ mögül.
Kezdetekben még a Semmi volt, és mögötte a fénytelen sötét.

Messzire tekint napnyugtakor a Néma Király.
Kezébe veszi fakó pallosát.
A birodalom határait az enyészet zabálja fel.
Feneketlen mélység húzódik azon túl.

Kóborlók szítanak tüzet a pusztában.
Szakállas, szikár, szótlan alakok.
Mint csillagok az éjszakában.
Eonok múltán az összes kihuny.