Azon kapom magam
Néha azon kapom magam, hogy
Figyelem magam, ahogy halálra váltan remegek az éjben, és várom, hogy magához hívjon, végre magába fogadjon valaki.
Akárki.
Egyszerűen csak a hús és a test gyönyörére vágyom, hogy egy végtelenné nyúló pillanatig belerobbanjak a semmibe, és izzadt, lüktető testel, zuhanjak mellé.
Aztán csak a csönd fonna körül, az a mélységesen sokat mondó, és csak fáradt zihálásunk adná tudtára a világnak, hogy szeretkeztünk.
Csak két örömre vágyó test.
Minden kötődés, múlt és jövő nélkül.
A lelkeket a fogasra akasztva.
Persze, ez csak szimpla „kanosság” de néha érzem a vérem lüktetését az ereimben, mikor valami illatot érzek.
Magával ragad, mint farkast a vér szaga.
Nem mindig van így.
Mostanában inkább a lelkem éhesebb, mint a testem.
Csak a baj az, hogy az utóbbi időben egyikük sem kapott enni…
Figyelem magam, ahogy halálra váltan remegek az éjben, és várom, hogy magához hívjon, végre magába fogadjon valaki.
Akárki.
Egyszerűen csak a hús és a test gyönyörére vágyom, hogy egy végtelenné nyúló pillanatig belerobbanjak a semmibe, és izzadt, lüktető testel, zuhanjak mellé.
Aztán csak a csönd fonna körül, az a mélységesen sokat mondó, és csak fáradt zihálásunk adná tudtára a világnak, hogy szeretkeztünk.
Csak két örömre vágyó test.
Minden kötődés, múlt és jövő nélkül.
A lelkeket a fogasra akasztva.
Persze, ez csak szimpla „kanosság” de néha érzem a vérem lüktetését az ereimben, mikor valami illatot érzek.
Magával ragad, mint farkast a vér szaga.
Nem mindig van így.
Mostanában inkább a lelkem éhesebb, mint a testem.
Csak a baj az, hogy az utóbbi időben egyikük sem kapott enni…
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home