szerda, szeptember 01, 2004

Az ősz súlya

Sötét, hűvös este, füstölő illat, Cure.
Eljátszottam a gondolattal, hogy magamhoz rántom Delírium kisasszonyt egy utolsó éjszaka erejéig, de inkább máskorra tartogatom.
Jó volt vele ez az egy hónap, de még egy alkalom és egy kis időre búcsút int.
Nem is baj, jó lesz pihentetni a „kapcsolatunkat” egy kis ideig, de azért segített átvészelni a H.-s dolgot.
Bár így utólag nézve nem volt annyira vészes, mint aminek látszott. De azért sikerült sötét árnyakat vetni a nyaramra, ami nem is baj persze, hiszen megérdemeltem, és ő valószínűleg többet, és jobban szenvedett miattam mint én miatta.
De ezen már egyikőnk se tud, és valószínűleg nem is akar változtatni.

A hangulatom most jelenleg nem valami fényes azért, picit lehúz valami számomra még megnevezhetetlen, talán az ősz súlya vagy a franc tudja mi.
Mondjuk lehet, hogy nem Cure-t meg ilyen depis zenét kéne hallgatnom, de nem hinném, hogy a Manu Chao túlzottan lekötné most a figyelmemet.