Búcsú

Lesem az ágyon ülve.
Ahogy lehajtott fejjel ismét kisétál az életemből.
Egy kis időre.
Felém, fordul és egy mámoros, szívárny ízű csókot ad.
Nyelvem ezt a kavargó forgatagot ízleli. Aztán csak figyelem, ahogy Delírium kisasszony magára hagy a füstölő és mécses szagú szobában, a pókhálós, repedezett falak között.
Levegőt veszek.
Mélyen szívom magamban az illatát, ami itt maradt az eltékozolt vágyak kipárolgásával. Becsukódnak az ablakok.
A szél veszettül tombol odakinn, szanaszét szaggatva az utolsó megmaradt érzést is a szobában.

A mámor érzését.