szombat, szeptember 11, 2004

Van még remény

A szokásos hétvégi séta a bolt felé, kellemesen napos időben, közben hívnak valami bornapokra, de nincs hangulatom azokhoz az emberekhez. Aztán belépek a boltba, és érdeklődve végig mér az „ÉnEsetemLány” azokkal a hatalmas barna szemeivel. Házibulira készülhetnek, a barackpálinkát, meg a törlőkendőket nézve. „csak az anyám meg ne lássa” mondja neki a barátnője, de ő csak mosolyog rám, és tovább figyel.

Aztán jókedvűen kisétálok a két doboz Pall Mall-el, és egy meg nem írt dalt fütyörészek, hogy

„van még remény”