Egyedül, borzongva

Egyedül a sötét szobában.
Már a mécsesek is kialudtak. Mélyet lélegzek.
Még érzem Delírium csókját, érintését, leheletét magamban.
Kábán a mosdóba botorkálok, felfrissít a víz jéghideg cseppjei.
Olyanom van, hogy Apocalypticát hallgatok, betölti a szobát a csellók szomorú hangja. Borzongva nézek kifelé az ablakon. Cigaretta füst kígyózik lustán a számból, mint valami elfeledett szörnyeteg a barlangjából.
Mint egy köd sárkány.

Néhány szivárványszínű szirom.
Ez maradt az estéből.

Mosolyogva pöckölöm a sötétségbe a csikket.