szombat, szeptember 18, 2004

Idilli nihil

Tompult bolyongás a házban, fáradt séta a kertben, ebben a hűvös időben, mezítláb, hogy még utoljára érezzem a fűszálak érintését a talpamon.
Világos kék ég alatt, bortól zsongó fejjel, cigivel a számban.
Fura, pedig nem nagyon szoktam másnapos lenni.
Idilli ez a nihil mondhatnám, ha már szeretem a Quimbyt, bár a lustán baszó állat érzés hiányzik szerencsére (vagy sajnos, néha magam se tudom).
Meg akarom fejteni a dolgokat, de még a feladványt sem értem, mintha valami idegen, és távoli bolygó nyelvén lenne megírva, de lehet, hogy hiába is törném magam ezen, mert nincs megoldás, vagy ha van, akkor kb. olyan mint a 42 (tudod, ez az élet értelme).

„A helyes megfejtők a végére maradnak”
Mondhatnám, ha már a Kispál és a Borzot is szeretem.

1 Comments:

Anonymous Névtelen said...

bazdmeg. :o
minden egyes szavában kifejezi amit most érzek :o (bor helyett jöhetne valami más, de ha csak ez van hát jó ez is...) zseniális. :oo

8:34 du.  

Megjegyzés küldése

<< Home