Fol rol de ol rol.
Egykedvűen bólogatnak a fenyőfák a kertben. A felhőtlen kék ég alatt.
Majdnem egy éve volt, hogy pont egy ilyen „utolsó nyári nap”-ot idéző délutánon, ültem fel a sárga buszra, hogy találkozhassak Annával. Neil Gaiman-től olvastam a Troll-t az utazás alatt, és még jobban hangulatba kerültem a novellától.
Olyan érzésem volt, mint a fiúnak, ahogy sétált mezítláb a réten, zsebében a sínek mellett talált kövekkel, a híd alá, ahol a Troll várta őt, hogy megegye az életét.
Ugyan abban a hangulatba vagyok.
Ugyan azok a színek, a szagok, mint azon a különös délutánon, mikor elindultam egy akkor még teljesen ismeretlen és izgalmas világ felé.
Szinte a fülemben visszhangzanak a Troll szavai.
Fol rol de ol rol.
Majdnem egy éve volt, hogy pont egy ilyen „utolsó nyári nap”-ot idéző délutánon, ültem fel a sárga buszra, hogy találkozhassak Annával. Neil Gaiman-től olvastam a Troll-t az utazás alatt, és még jobban hangulatba kerültem a novellától.
Olyan érzésem volt, mint a fiúnak, ahogy sétált mezítláb a réten, zsebében a sínek mellett talált kövekkel, a híd alá, ahol a Troll várta őt, hogy megegye az életét.
Ugyan abban a hangulatba vagyok.
Ugyan azok a színek, a szagok, mint azon a különös délutánon, mikor elindultam egy akkor még teljesen ismeretlen és izgalmas világ felé.
Szinte a fülemben visszhangzanak a Troll szavai.
Fol rol de ol rol.
0 Comments:
Megjegyzés küldése
<< Home