Csendélet

A napfény, ahogy besüt az ablakon kivételesen nem zavar.
Kutya ugatás szűrődik be, kíváncsi lennék, miről beszélgethetnek odakint.
Pulykahús serceg az olajban, körtelét teszek a hűtőbe. Figyelem a színes virágokat az udvaron.
Kiülök a kertbe, olvasok amíg el nem készül az étel. Megfeledkezem a körülöttem lévő dolgokról, a könyvet a kezembe tartva (Veronika meg akar halni).
Fura lehet egy elmegyógyintézetben élni, normálisan. A könyv szerint legalább is. Aztán elkészül a pulyka, bemegyek enni, körte levet iszok, és gondolkodom ezen a napon, ami annyira hasonlít arra a napra, mikor Annával találkoztam.
De erről majd később írok.

Amikor itt lesz az ideje.