Jó nap

Az ébredés meglepően könnyen ment, és a szürke ég is helyre tette valamelyest burjánzóan divatos világfájdalmamat. A reggeli tea, és az ablakban lebegő cigaretta füst, azt a hatást próbálta kelteni, mintha minden rendben lenne.
Kétkedőn szippantottam egyet a Pall Mall-ből és valami cáfolhatatlan bizonyítékot akartam az orruk alá dörgölni, hogy nincsen igazuk.
Egyet se találtam.
Ültem a fekete székben, hallgattam a madarak csicsergését, és beletörődötten vettem tudomásul, hogy elmúlt bennem a lappangó betegségem, és ráadásul jól is érzem magam a bőrömben.
Vállat vonogatva lépkedtem az üres házban, szobáról-szobára, és annyira banális volt ez az egész, hogy már csak egy kényelmes köntös, egy pár mamusz, meg egy pipa hiányzott volna, és kb. úgy néztem volna ki, mint valami nemes úr, francia szobalányokkal körülvéve, valami isten háta mögötti birtokon.
Az ebédidő fél órája elmúlt, és még nem nagyon vagyok éhes.
Még pár óráig csak cigizni fogok.