Szétcincált álmok

A szél süvítése hamar szétcincálta az álmokat, csak néhány homályos, halvány emlék maradt. Várom H.-t a sulija előtt, (valami elitnek tűnő épület egy erdő, talán park közepén) és ahogy meglátom, valahogy taszít. Kövér és teljesen szétfolytak a vonásai, én meg csak feszengek mellette, ahogy hallgatom, hogy valamiről beszél, és nem értem hogy mit keresek itt.
Fura volt.
Aztán már csak arra emlékszem, hogy valami fekete színű katedrálist próbálok felrobbantani plasztikkal.

Majd próbálom megfejteni.